Tisztességes, magyaros…

„gyömbéres, lime-os, chilis csirkekolbászt ajánlom (noris bucival, ponzu szósszal, "kókuszgolyóval", daikonnal…” Na, szóval… Hát a kedves Mama hogy van?

Totális zavar van a fejekben (persze az is könnyen előfordulhat, hogy csak az enyémben) ami már önmagában is baj, de hogy ezt a totális zűrzavart még a közönségre is hányják… No, az már tényleg nagy baj.

„Elég régóta várom már, hogy végre valaki a sok hamburgeres és texmex után végre tisztességes, magyaros street foodot csináljon. Végre eljött!” 

Ezzel a bombasztikus felütéssel kezdi a sztár gasztroblogger az írását. A kíváncsiságomat csak fokozta, amint kiderült, hogy a tisztességes magyar street food, az bizony egy kolbászos hely. Bár már a „kolbászos szendvics” szóösszetételnél és a mellékelt, hotdogra hajazó fotónál gyanút kellett volna fognom, hogy vagy én élek egy alternatív univerzumban, vagy a sztárblogger nincs tisztában a magyaros fogalmával, mégis érdeklődve olvastam tovább a hozsannázást.

Persze, ha ilyen élményszerű és gyomorkordító leírásokat talál az ember, mint ez, akkor könnyen átsiklik a gyanús részletek felett:

„...a sültkolbászozás élményének: az erős ízeket, a kifröccsenő zsírt, a darabos, nem homogénre darált tölteléket...”

Aztán persze menthetetlenül jön a sokkoló valóság:

„van sertésből, marhából és csirkéből is”

Igen, jól olvasta a kedves olvasó! Csirkéből. Csirkehúsból sült kolbász… ami magyaros!

De még ezzel nincs vége, mert íme, a magyaros street food sültkolbászból ezt ajánlja a sztárszerző:

„a gyömbéres, lime-os, chilis csirkekolbászt ajánlom (noris bucival, ponzu szósszal, "kókuszgolyóval", daikonnal”

Na, most kérdezem én, hogy ebből a gyömbér, a lime, a chili, a csirkekolbász, a nori, a ponzu szósz, a daikon vagy a kókuszgolyó a magyaros?

Persze semmi gond nincs azzal, ha valaki a horribile dictu sertéshúsból készült sültkolbászt szörnyen egyszerűnek, avittosnak tartja. Netán méltóságon alulinak tartja elkészíteni. Ezért aztán bátran nyúl mindenhez, ami a piacon éppen beszerezhető, és elég előkelő idegen elnevezése van. És mivel a magyarok többségnek fogalma sincs róla, hogy mi az, így hát azt sem tudják, hogy jó-e vagy rossz, ahogy el van készítve, de a belvárosi romkocsmák környékén a siker biztos. Szóval nincs ezzel semmi baj, csak ne akarják már mindezt magyarosként ledugni a torkunkon.

És igen, vállalom, hogy elmaradott vagyok és maradi. És egy szörnyen egyszerű gasztrobarom, aki a saját zsírjában fog röfögve megsülni a gasztroforradalom fölgyúló máglyáin. De nekem a magyaros kolbász az sertéshúsból készül. Nem noris bucival, hanem igazi vekniből szelt karéj parasztkenyérrel eszem. És kókuszgolyó helyett kovászos uborkával vagy mustárral, ha már mindenképpen el akarom „rontani” valamivel a fenséges kolbászízt.

A teljes kiátkozásom előtt azért még egy rövid eszmefuttatást engedjenek meg: képzeljük el, hogy egy szépreményű olasz gasztroblogger azon örvendezik szép Itáliában, hogy végre valaki igazi olaszos pizzát kínál. Majd elmeséli, hogy a pizzát nem pizzalisztből sütik, mint egy évszázada mindig mindenhol. Ó, dehogy. Ledarált rizsből csinálnak tésztát. És nem, nem paradicsomszósz van rajta. Ó, dehogy! A kísérletező kedvű fiatal szakácstehetség az igazi olaszos japán tengeri alga masszát használja pizzaalapnak. Sonka? Permezán? Mozzarella? Ó, dehogy! Tofu, meg vietnami kutyahús a feltét.

Elképzeltük? És akkor képzeljük el most a magyaros street foodként ajánlott gyömbéres, lime-os, chilis csirkekolbászt noris bucival, ponzu szósszal, "kókuszgolyóval", daikonnal…

No, most már gyújthatják alattam a máglyát…

http://kockasabrosz.blogstar.hu/./pages/kockasabrosz/contents/blog/20914/pics/lead_800x600.jpg
békebeli,gasztroblogger,KOCKÁS ABROSZ,kolbászos szendvics,sültkolbász,töltő
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?