A családi asztal, amelyhez mindenkinek jussa van

Ha visszatérhetnének a kockás abroszos idők…

Az asztal körül összegyűlik a család apraja nagyja...

Még a múlt évezredben, valamikor az 1990-es évek közepén jártam néhányszor Torockón. Akkor még nem volt ilyen felkapott hely a Székelykő alatti (két) kis falu, így a rendszerváltás utáni Erdély minden nyomorúsága szemmel látható volt az arra vetődő anyaországi magyarok számára.

Torockó és Torockószentgyörgy, az összesen mintegy másfélezer lakosával egy magyar sziget volt a környék színrománná vált települései között. Ott úgy éreztük, hogy egy csodavilág a hely, de az Isten háta mögött.

Vezetékes víz nem volt, a boltba hetente egyszer szállítottak árut, kenyeret. Az egykori gazdag bányásztelepülésen, a bánya bezárása után már csak a házak díszes-szép homlokzata emlékeztetett a hajdani nagyságra és bőségre. Akkoriban bizony igencsak nélkülöztek az ott élők.

A méretes nagy házak egészét fűteni nem tudván, a hosszú hideg teleken minden portán egy helyiségbe költözött a család minden tagja. A csecsemőtől az aggastyánig mindenki. Ott élték a mindennapjaikat és ott is aludtak. Az idősebbek heverőn, a fiatalabbak a tűzhely közelében, a padlón.

Ez a helyiség pedig nem a nagyszoba volt, nem a tisztaszoba, hanem a konyha. Még akkor is mindig a konyhában éltek, ha nem az volt a ház legnagyobb helyisége.

Kérdeztem a tanító úrtól, hogy miért így élnek? Ha kevés a tűzifa, miért nem a kényelmesebb, nagyszobát fűtik és lakják?

„Azért fiam, mert itt a családi tűzhely, amin a mindennapi betevőnket főzzük. Itt a családi asztal, amelyhez mindenkinek jussa van. A családi tűzhely és a családi asztal. Ez tart meg minket fiam évtizedek óta. Akinek több jutott a jóbul, az is így él, mint minden család Torockón. Ez tartja össze itt az embereket, a családokat. A konyha, benne a tűzhely és az asztal.”

Tudom, csacsiság ilyesmiről ábrándozni, filozófálni, de… De jó lenne, ha ismét visszatérhetne az a kor, amikor minden otthonban, még a legszegényebbeknél is, volt igazi családi asztal. Ahol összeült a család, ahol az – akár a legszerényebb – ebédet, vacsorát együtt költik el. Ahol, mint azt nagymamám mesélte, a hétköznapokon rendszerint kockás abrosz volt az asztalon…

És ha már Torockóról beszéltem, íme egy fotó, az immár felújított szép torockói házakról, háttérben a Székelykővel:

A - torockói rettenetesnek hívott - helyi, 70-72 fokos pálinkát csak a legelszántabbaknak ajánlom kóstolásra... :-)

http://kockasabrosz.blogstar.hu/./pages/kockasabrosz/contents/blog/24440/pics/lead_800x600.jpg
családi asztal,erdély,KOCKÁS ABROSZ,torockó
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?